Mi az Iaido?

A jelenleg Iaido-ként gyakorolt harcművészeti irányzat a szamurájok képzésében a kardforgatási technikákat tanító képzési ágakból (a Ken-jutsu-ból és az Iai-jutsu-ból) „szelídült le” és formalizálódott. A szamurájok olyan eljárásokat gyakoroltak, melyek lehetővé tették számukra, hogy mind harctéri körülmények között, mind váratlan támadás esetén, ellenfelükön felülkerekedhessenek. Ennek megfelelően mind eszközös küzdelmet (kardvívás, íjazás), mind mozgásformákat (lovaglás, úszás), mind a szellemi erő összpontosítását és a félelem leküzdését (zen buddhizmus) gyakorolták.

Az Iaido-nál a nyugalmi állapotból, a kard kirántásán keresztül az ellenfelet megsemmisítő halálos vágást követő ismételt nyugalmi állapotig, valamennyi cselekvés mint egyetlen összefüggő mozgássorozat hajtódik végre. A gyakorlót érő támadás pillanatában az Iai-jutsu esetében a kard a tokjában (saya) van, míg a Ken-jutsu esetén (melyből a jelenlegi Kendo fejlődött ki) a kardot a védekezés céljából már a támadást megelőzően kirántják.

Sokan akik már láttak Iaido edzést a gyakorlókat mint mozgó meditációt végzőket látják, akik négy alap mozgás elemből (nukitsuke, kiritsuke, chiburi, noto) mint egy mantra képet állítják össze az elvégzett mozgássorozatokat.

Az Iaido gyakorlatok végrehajtásánál a passzív meditáció helyett inkább a dinamikus, mozgás közbeni intenzív tudati fókuszálás és koncentráció a jellemző. Az Iaidot gyakorlók a japán szamurájkard használata mellett, a saját gondolkodásuk irányítására is felkészülnek. Az Iaido edzések elsődleges célja nem a karddal való önvédelem, vagy a támadás elsajátítása, hanem a kard segítségével a gyakorló által elképzelt ellenfél megsemmisítése, eltüntetése.

A mozgássorok helyes végrehajtása jó megfigyelőképességet, pontosságot, dinamizmust harmónia, ritmus és időérzéket igényel. A gyakorlatok tanulása során kialakul egy vizuális (képi) gondolkodási és szituáció megoldási képesség, amely a mindennapi életben rendkívül jól hasznosítható a kreatív feladatok megoldása során.

Az Iaido a fizikai állóképesség és mozgáskoordináció kialakítása mellett a gondolati tevékenységet is átalakítja. Nagyfokú figyelemösszpontosítást, mozgáskontrolt és a környezet zavaró eseményeiből a fontos elemek kiszűrésének képességét alakítja ki.